Károlyi Árpád - Szalay József (szerk.): Nádasdy Tamás nádor családi levelezése (Budapest, 1882)
Bevezetés
BEVEZETÉS. V Logy luii befolyásos államférfiakkal folytatott levelezések egyes események történetére sokkal több kiváló fontosságú adatot szolgáltatnak is, a kor összes képére tanulságosabbak a családi levelezések. Mert mi az, a mi hazánk régebbi történetét annyi kétségtelenül érdekes, sőt megragadó esemény mellett is aránylag szárazzá teszi? Az a körülmény, hogy majdnem teljesen hiányoznak az oly történeti források, amelyekben az író nem coburnusban lép elénk, hanem minden elővigyázatot és tekintetet félretéve, nemcsak való tényeket sorol elő, hanem a hangban, fölfogásban is megtartja őszinteségét. E tekintetben a családi levelek rendszerint még az emlékiratoknál is nagyobb becsnek. Ezek ugyanis gyakran czélzatosan írják, hogy szerzőnek egykori hibáit, ballépéseit igazolják vagy kimentsék, s ha e hiba nincs is bennük, a szerzőnek csak egy bizonyos életkorának tükrözik vissza nézetét, fölfogását, ellenben a magánlevelezések ezekbe a hibákba nem eshetnek. A magyar tud. Akadémia történelmi bizottsága a Kákóczyak családi levelezéseinek kiadásával kitüntette, mily becsesnek találja az ilynemű történelmi forrásokat, meg vagyunk győződve arról, hogy a Nádasdy-féle levelezés méltán fog e becses kiadvány mellé sorakozhatni. Kiváló becset ad e levelezésnek, a mellett, hogy a köztörténelemnek legőszintébb forrásai között foglal helyet, az a körülmény, hogy a családi élet különböző viszonyait képviselve találjuk benne. Látunk leveleket férj és feleség, szülő és gyermek, testvér és testvér között, míg eddigelé a tizenhatodik század első fele családi viszonyainak megismerésére nem igen állott más eszköz rendelkezésünkre, mint a visszakövetkeztetés s még Deák Farkas is kénytelen volt az ő »Magyar Hölgyek Levelei« czímű becses gyűjteményében 1562-ig kilencz darabbal beérni. Nádasdy Tamás családi levelezésének legrégibb darabjai kevéssel újabbak a mohácsi csatánál s atyjának, Nádasdy Ferencznek és testvéreinek Mártonnak meg Zsuzsánnának tollából valók. Ezek nagyobb része még nem sajátkezű és latin nyelven van írva (Mártonéi kivételével, a melyek mind sajátkezűek