Acsády Ignácz: A Karloviczi béke története. 1699 (Budapest, 1899)
1699. január 26-án, verőfényes téli napon nagy sokaság nyüzsgött-mozgott egy hatalmas faház körül, mely a Duna közelében a mai Karlovicztól valami egy órányira csak néhány fabaraktól és sátortól környezve állt a puszta vidéken. Zajos, mozgalmas élet hullámzott körülötte. Császári és török katonák, vértesek, német gyalogok, janicsárok álltak teljes díszben sorfalat, tisztek, futárok, parasztok, férfiak, nők festői viseletben tolongtak ide-oda s szorongva lesték, mi történik oda benn a nagy faépületben, hol Európa legkülönbözőbb nemzeteinek diplomatái tanácskoztak. Egyszerre déltájban kitárultak a nagy faház ajtai és ablakai, hogy világszerte hire menjen az emlékezetes eseménynek, mely odabent lejátszódott, és megtudja mindenki, hogy a béke megköttetett. Ez a béke, a karloviczi béke oly háborúnak vetett véget, mely tizenhat esztendőn át a magas észak zord országaitól le a középtenger déli tájáig dúlta-pusztította, vérbe, ínségbe döntötte földrészünk északkeleti felét. A római császár és a magyar király, a középtenger ura Velencze, a hanyatló, de Európa északán még mindig első rendű nagyhatalom Lengyelország, a fiatal és csodásan fejlődő Oroszország tusakodtak életre-halálra a szultánnal, a három világrész segélyforrásaiból táplálkozó roppant török birodalommal. Immár a tizenhat év óta hadakozó annyi sok állam és nemzet lerakta a fegyvert, aláírta a békeszerződést, s a tanácsház körül ácsorgó nép, katona és paraszt örvendve fogadta a jó hírt, melyet csakhamar Belgrád és Pétervárad várfaláról ágyúszó tudatott a távolabbi vidékekkel, indulni kész futárok gyors lovaikon pedig az érdekelt udvarokkal. A XVII. század egyik legnevezetesebb, egész világra kiható eseménye játszódott le ekkor a távoli Szerémség egy elha- M. TUD. AKAD. ÉRTEK. A TÖRT.-TUD. KÖR. XVIII. K. 4. SZ. 1*