Hentaller Lajos: Sérelmeink a Habsburgok alatt (Budapest, 1905)
Kálváriánk
Kálváriánk. ■ A magyar nemzet első királya alatt fejlődött állammá. Az Anjouk és a többi vegyesházbeli királyok korában már Európa belügyeire is gyakorolt befolyást. Hunyady Mátyás uralkodása alatt állott nemzetünk hatalma tetőpontján. Azután közvetlen beállott a hanyatlás, mert kevés idomulva a Habsburgok ültek a magyar trónra. Nemzetünk századokon keresztül iparkodott a magyar állameszmét megkedveltem ezzel az uralkodó családdal. Hasztalan volt ez irányban minden törekvésünk! A bizalom sohasem vált teljessé. Nem! A bécsi udvar folyton bizalmatlankodott velünk szemben. Minden igaz, őszinte szóban forradalmi, vagy elszakadási törekvést szimatolt. Ebből kifolyólag a bécsi kéz tényei rendszerint olyanok valónak, melyek üsttölesire kiábrándították a magyart a mohóbortoskodásig menő lojalitásából. Mert a magyar nép lojalitását nem nevezhetem egyébnek hóbortnál — hisz minél jobban ragaszkodik az uralkodóházhoz, a bécsi kéz annál erősebben korbácsolja — sok esetben hogy a Bibliával éljek „skorpiókkal“ marczangolta. A Habsburgok II. Lajos halála után rögtön szemet vetettek Magyarországra. Könynyű volt a dolguk. A magyar olygarchák között egyetlenegy sem akadt, akik a valódi magyar nemzeti eszmét megértette, képviselte vagy személyesíteni akarta volna. A leggazdagabb főur, Zápolya János király akart lenni s a tokaji országgyűlésen meg is választatta magát magyar királylyá. Vele szemben osztrák Ferdinánd, holmi „régi jogok“ alapján tartott igényt a magyar koronára. Ezeket az igényeit ugyan a rendek nem ismerték el, — de abban bíztak, hogy Ferdinánd és testvére, V. Károly, a hatalmas spanyol király — kinek országában „a nap sohasem ment le” — majd megvédik Magyarországot a török ellen. A magyar nemzetnek osztrák-párti része tehát támogatót vélt találni a Habsburg királyokban, a támogató helyett azonban elnyomót kapott nemzetünk, mert ez időtől kezdve kell voltaképen küzdeni a nemzeti létért. Ezóta kell harczolni az állami függetlenségért. Tény ugyanis, hogy ez idő óta Magyarország történelme nem egyéb, mint örökös küzdelem a Habsburgok azon örökös törekvése ellen, hogy hazánkat Ausztriába beleolvaszszák. De a török ellen kilátásba helyezett segélynél a Habsburgoknak még egyéb előnye is volt. Ferdinánd ugyanis a korona után való hajszát V. Károly spanyol király aranyai által támogatva indította meg. A magyar főurak egy részét pénz, czim, hivatal, birtok s kegydíjadományok és ígéretekkel csábította a maga részére. A pozsonyi csonka országgyűlés egy szép deczemberi napon magyar királylyá választotta osztrák Ferdinándot s ez időtől kezdve a Habsburgok a 17-ik század végéig mint választott királyok uralkodtak. Majd a trónöröklési jogot fiágra szorítva fogadták el a rendek s végre 1723-ban a női ágra is kiterjesztették az örökösödést. Ezek a fi- és nőiági örökösödések azonban Magyarország szabad és független államiságán jogilag és törvényileg nem változtattak semmit. Nem változtattak, mert az örökösödési rend törvény által lévén biztosítva, az örökösödéshez kötött kötelezettségek kiterjedtek az örökösökre is, így a többek között, midőn Magyarország az 1723-iki törvényekben szerződést kötött az utolsó Habsburggal, ebben azt kötötte ki, hogy Magyarország önállását, szabadságát és függetlenségét tiszteletben tartsák s I.