Szöllősy Ferencz: Kossuth és a magyar emigratió török földön (Lipcse, 1870)

Kossuth és a magyar emigratió török földön

44 Imre szállásán Veigel, Kossuth parazitájá­nak egyike. Az „istenhozottat“ s a Vörösmarty ver­seit mások már eléggé érintették. Egy Prick nevű egyénke, ki a forradalom idejében Torontálmegyében falujegyzőjéből esküdt­­ségig vala csupán képes fölemelkedni, nagy lármával szónokolt, hitvány beszédének, sokkal elúszottabb tartalma alacsony hízel­gésnél egyebet magában nem foglalt. Míg a sumlaiak magukat az április 17- dikével kecsegtetnék, Szambulban bőrünk­ről végeznek, s néhányunkat Kutajába be­kebeleznek. A porta egyik udvari tolmácsa Ahmed Effendi, ezredes Szüleimán bejjel megérkezik. Kossuth pattog, fenyegetőzik, a törökök mosolyganak mondván : „Majd meglágyul.“ A korteskedés gépeinek min­den rugói mozgásba hozatnak. De sikertele­nül. Végre asszonyi nyögések, sóhajok s könyhullatások is megkiséreltetnek, de azok is híjában. Azon nem is csodálkozom, mert a férfi nyögése­s könyhullatása tömeg lát­tára, vajmi utálatos, vagy­is komédiásos, kivált oly férfinál kiről majd mindenki tudja.

Next