Szöllősy Ferencz: Kossuth és a magyar emigratió török földön (Lipcse, 1870)
Kossuth és a magyar emigratió török földön
44 Imre szállásán Veigel, Kossuth parazitájának egyike. Az „istenhozottat“ s a Vörösmarty verseit mások már eléggé érintették. Egy Prick nevű egyénke, ki a forradalom idejében Torontálmegyében falujegyzőjéből esküdtségig vala csupán képes fölemelkedni, nagy lármával szónokolt, hitvány beszédének, sokkal elúszottabb tartalma alacsony hízelgésnél egyebet magában nem foglalt. Míg a sumlaiak magukat az április 17- dikével kecsegtetnék, Szambulban bőrünkről végeznek, s néhányunkat Kutajába bekebeleznek. A porta egyik udvari tolmácsa Ahmed Effendi, ezredes Szüleimán bejjel megérkezik. Kossuth pattog, fenyegetőzik, a törökök mosolyganak mondván : „Majd meglágyul.“ A korteskedés gépeinek minden rugói mozgásba hozatnak. De sikertelenül. Végre asszonyi nyögések, sóhajok s könyhullatások is megkiséreltetnek, de azok is híjában. Azon nem is csodálkozom, mert a férfi nyögéses könyhullatása tömeg láttára, vajmi utálatos, vagyis komédiásos, kivált oly férfinál kiről majd mindenki tudja.