Szilágyi Sándor: A magyar forradalom története 1848- és 49-ben (Pest, 1850)
1848 - Első fejezet
14 Rabok voltunk mostanáig, Kárhozottak ősapáink, Kik szabadon éltek haltak, Szolgaföldön nem nyughatnak. A magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk , hogy rabok tovább Nem leszünk. Sehonnai bitang ember, Ki most ha kell, halni nem mer, Kinek drágább rongyélete, Mint a haza becsülete. A magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk. Fényesebb a láncznál a kard , Jobban ékesíti az a kart, És mi mégis lánczot hordtunk! Ide veled régi kardunk ! A magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk. A magyar név megint szép lesz, Méltó régi nagy híréhez, Mit rákentek a századok, Lemossuk a gyalázatot. A magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk. Hol sírjaink domborulnak, Unokáink leborulnak, És áldó imádság mellett Mondják el szent neveinket. A magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk. Petőfi Sándor.