Szilágyi Sándor: A magyar forradalom férfiai 1848/9-ből (Pest, 1850)

Journalisták

342 És ha volnánk kevesebben, Mint azok , Hála isten, minket hiv úgy A világ, hogy: magyarok. Ne féljetek, gyermekink, ne Féljetek ! Nem szúr által dárdájával A vad kozák titeket. Feleségink, kedvesink, ne Sírjatok; Idegenek ölelése Nem tesz csúfot rajtatok. Minden, a mi szent előttünk, Koczkán van ; Ha a világ támad is meg, Győznünk kell a csatában. Ha milliómnak kell elveszni, Vesszen el; Ki fogna most fukarkodni Életével, vérével ! ! És te isten, magyarok nagy Istene ! Légy népeddel, jó népeddel, Hű népeddel, légy vele! Tedd hatalmad, fiaidnak Lelkére, Világdöntő haragodat Fegyverinknek élére ! PÁLFY ÉS CSERNÁTONI. Élő márcziusok. Mintha most is hallanám a zsidófiukat kiáltani: „Iris márczius!“ S addig is márcziuskodtak, mig a szép magyar hazából ki kényte­­lének bujdokolni. Kettőjüknek hat szemök volt. A harmadik nem homlokukon, mint a gygásoké, hanem az inseparable Stecher lévén. Pálfy magasabb volt a tengeri pharusnál. Csernátoni mintegy vitor­lás hajó állt mellette. Nekik mi sem volt jó — különösen Szemere dandységét csipkedék. A Madarász-párthoz tartoztak — de azért sok csípőst, sok igazat tudtak elmondani. Midőn az a kormányra lépett, Pálfy consiliariussá lön — hanem annak buktával ő is elveszté hivatalát. Debreczenben a Márczius és Esti lapok furcsán álltak egymással szemben. Az első a republicanusok, a másik a royalisták orgánuma volt.

Next