Szilágyi Sándor: Görgei és fegyverletétele. Egy honvédtiszt naplójából (Pest, 1850)
Junius vége felé járt az idő s a magyar ügy a diadal tetőpontján állt. Ha elgondolkodom, nyári napként tűnik fel e kor fénypontjaival, s a néha néha elvonuló könnyű vészfelhőkkel. E hó volt a dél, s utána hanyatlani indult a nap s alkony közelgett.... mígnem sir boktá el a déli dicsőséget, a megnyert csaták hírét, a küzdő bajnokok egy részét, mint éj a lehunyó napot... hogy csak emlék életét éljék a fenmaradtak ajkain. Egyike vagyok azoknak, kik e csaták után is megmaradtam. Nem szándékom históriát írni. Dememoieret sem akarok kiadni. Mit én teszek, csak egyes események leírása. S mégis e leírásban van valami rendszer. A mint egymásután láttam az eseményeket, a mik körültem történtek, s a mint hallottam azokat hiteles tudósítások nyomán, mik tartózkodásunk környékén véghezmentek, — följegyeztem azokat. 1*