Gracza György: Az 1848-49-iki magyar szabadságharcz története 2. (Budapest, 1894)

I. Fejezet. Megadjuk!

Palóczy lendületes szép beszéddel nyitotta meg az ülést. A szerencsét, — úgymond — hogy a sors rejtélyes vedréből az én nevem jön a fényerő, nem polgári érdemeimnek, nem is a szabad választás bizalmának kö­szönhetem, hanem azon napok számának, melyeket az isteni gondviselés meg­érnem engedett. A jelen pillanatnak reám nézve mind komoly, mind örvendetes voltát hon­polgári szivem mélyen érzi. Ugyanis hallom felém csengeni az ős hajdan korban évezredek előtt hangzott­amaz isteni szózatot: „a hely, melyen állasz, szent.“ E szent helyről szólván tehát legelői hozzátok, nemzeti gyüléstökön üdvözölve köszönt ben­neteket nemzeti képviselők, közös jó édes anyánk a haza nevében is legkorobb tár­satok, a hazának hozzátok és ő hozzá örökre hűséges öreg szolgája, az ő szolgálatá­ban megőszült fia I . . Folytatólag fölemlíté, hogy ő volt az, aki az 1832—36-iki ország­gyűlésen, mint jegyző Pusztaszer óta az első magyar jegyzőkönyvet szerkesztő; s ime, most a sors ritka kedvezése folytán ismét hasonló történelmi fontosságú eseményben vehet részt, midőn mint korelnök az első népképviseleti országgyűlést megnyithatja. Beszédjét e fohászszerű szavakkal végezte: Nemzeti képviselők ! A munkálkodás szükségének komoly órája ütött. Munkálkodjatok. A reátok várakozó munkák terhesek és temérdekek; ámde köny­­nyükké teszi és megédesíti azokat a hazának kebletekben lobogó hő­szeretete, s a szép pálmaág, melyet a haza nemzője a kivívott nemzeti szabadság és egység oltára előtt állva tart jobbjában pályabérül számotokra, s ti jól tudjátok azt, hogy a szentek ama szentébe, úgymint a haza hálája Pantheonjába csak az erény és érdem tem­plomán keresztül lehet eljutni. Hogy és miként munkálkodjatok ? Elrendezendi azt a ti bölcsességtek. A haza áldást kér istentől munkálkodástokra, s kérek én is nemcsak e szent helyen, melyen állok, hanem kérek mindenütt és mindannyiszor, a hányszor az ő nem emberi kéztől csinált legdicsőbb s legpompásabb templomában, az általa alkotott szép természetben éreztetek s imádott hazánkért bocsájtandom fel hozzá buzgó kö­nyörgésemet.­ Másnap, július 5-én, szerdán déli 12 órakor történt az ünnepélyes megnyitás. Márczius 15-ike óta nem volt a főváros közönségének ennél szebb napja. Az egész Budapest pazar zászlódíszbe öltözött. Már kora reggel roppant néptömeg lepte el a budai királyi várpalota és a pesti Dunaparton levő színépület (redout) közötti hosszú útvonalat. Kivonult a sorkatonaság és a nemzetőrség is. A színépület átalakított nagyterme kilencz óra után már szoron­gásig megtelt az országgyűlés mindkét házának tagjaival. A főpapok

Next