Imrefi (Vachot Imre): A magyar menekültek Törökországban. Ismeretlen adatok az 1849-ki emigratio történetéhez (Pest, 1850)
VI. Kossuth Lugoson, Tergován, Orsován
sei két lovas fogatú kocsijára ülvén, sietve hagyá el a helyet, hol szerencsecsillaga leáldozott. Megtört szivű neje, ki férjét talán örökre elveszettnek hivé, e szomorú jelenet után félóra múlva hagyá el az aradi várat. VI. Kossuth Lugoson, Tergován, Orsován. Menekülésének okai és czélja. Az ő nevére koholt búcsuszózat Orsováról. Kossuth incognitója,elváltoztatott alakja, s útlevele. Törökök általi fogadtatása, veszteglése. Kossuth miatt a török és orosz közt harczra, valóságos verekedésre kerül a dolog. Viddinbe szállittatása. Több álhir megczáfolása. „Szerencsések volnánk mi bujdosók, ha másoknak például volnánk, de nem leszünk, mások is úgy cselekesznek, megtanulják, de el nem kerülik.“ Mikes Kelemen. Kossuth Aradról egyenesen Lugosra ment. Az út — mint ő viddini levelében írja — szökevényektől zsibongott, kik közül ő személyesen kért és kényszerített arra, hogy térjenek vissza zászlóik alá. A Lugoson összeszedkőzött haderőt annyira demoralizáltnak és gyöngének találta, miként ezek harczbani haszonvehetlenségéről azonnal meggyőződék, s az erdélyi vesztett csaták híréről is értesülvén, reménye még inkább lehangoltatott. Augustus 14-én már a Karansebes és Mehádia közt eső Tergován volt, honnét Bemnek azon felszólítására, miszerint vállalná el ismét a kormányzói hivatalt, s jönne a hadsereghez , azt felelé, hogy személyes bátorságával mit sem gondol, mert hazája szép építményét, mint az európai szabadság szentségét összeomolva látja, (noha még ekkor Görgeinek múlt napon történt fegyverlerakásáról mit sem tudott) , és csak olly föltétel alatt vállalná el ismét előbbi állását, ha a nemzet és Görgei hadserege kivánná ezt. Egyébiránt kijelenté, hogy a fenmaradt magyar hadsereg nép elleni terrorizmusát, pusztítását, rablását roszalja, s lelkiismeretlen dolognak tartja, s jelenlétével soha nem nyújtana ahhoz segédkezet, és mintegy utolsó fellobbanásával a