Hentaller Lajos: A balavásári szüret. Történeti rajz a kötélkorból (Budapest, 1894)
Kossuth «Szózat»-a a magyar néphez
És szabad Amerika polgárai, kik urat nem ismernek Istenen kívül maguk felett, s kiknek hatalmuk bátran mérkőzhetik a világ legnagyobb hatalmával, azt felelék: «A magyarnak van jövendője, mert szereti hazáját, nem esik kétségbe, bízik önmagában, tettre kész!» Én népem nevében lekötöttem nemzeti becsületünket, hogy csak biztosítsák a népjogot, ne engedjenek idegen avatkozást ügyeinkbe, és segítsenek engem megvinni nemzetemnek azt, mit kezéből árulással szövetkezett idegen erőszak kicsikart, a többit bízzák reánk, van férfias szív keblünkben, izom karjainkban és van lelkünkben honszeretet és vasakarat a...........zsarnokkal, kit mi, bár készületlenek valánk, porba tiportunk, ki a magyar kar büntető erejétől lesújtva, a czár szolgájává adta el magát, hogy a magyar nemzet nyakára véres kezekkel verjen rabigát, e zsarnokkal......................................................................... . . . . majd végez a magyar. Én ezt ígértem, s esküt mondtam istenre, esküt mondtam hazám szent nevére, hogy igy leszen. És ez eskü tiszteltté tette a magyar nevet, amint tisztelve még nem volt soha! Hazafiak! Ez esküt be kell a nemzetnek váltania, vagy oly mélyre sülyedend a gyalázatban, mint amily magasan áll most a tiszteletben. Egy harcz, a végső harcz, milyennél őseink sok nehezebbet csekélyebb bérért is küzdöttenek, s a magyar oly lépéssel emelkedik, ahol hajdan még alig állt, a legelső nemzetek sorába, örökre szabad, örökre boldog, mint még nem volt soha. Én nem töltöttem el a világot gyáva siránkozással, hanem szóltam, mint nemzetem méltóságához illik és cselekedtem, mint férfiú. Én nem hizelegtem Amerikának. Elmondtam nekik bűneiket, elpanaszoltam mulasz