Egressy Gábor törökországi naplója. 1849-1850 (Pest, 1851)
Magyarország és Erdély
ERDÉLY. 7 Szászsebes aug. 8.1849. Mikor Bem M. Vásárhelyről Segesvárra Litders ellen ment (jul. 30.), vezérkarából nem akart magával mást vinni, mint Lörincz és Kurcz segédtisztéit. Sándor azonban hozzájuk csatlakozott, a nélkül, hogy az öreg ezt akarta volna. Mivel még paripája sem volt, menetelét nem helyeslem. „Nem tudok az öregtől elmaradni Gábor. Akár visz, akár nem visz, én megyek.“ — Az öreg természetesen nem tagadott meg tőle semmit. Egyenruhája még el nem készülvén, rám bízta kiváltását, s maga csak egy vászon kabátban ment az öreg után, Kurcz kocsiján. Bem harmadnap reggelre visszakerült Vásárhelyre, egyedül , sebesülten, betegen, és nyakig sárosan. Legénye szinte visszakerült. Ez azt beszéli, hogy Segesváron 16 ezer muszkát támadtak meg ezerkétszázan. Elszánt véres csata után, mellyben egy muszka tábornok is elesett, már a magyarok részére hajlott a szerencse, midőn a kozákok egy végső támadást kísértenek meg a Kossuth huszárokra. Ezek utonczok lévén, ingani kezdenek, s zavarba hozzák a csatarendet. A muszkák erre vérszemet kapnak, egész erővel újítják meg a csatát, s nem nagy veszteséggel vissza vezetik. Egyik segéde, Kurcz elesett, egy másik, Bauer százados, elfogatott. Maga Bem kocsira ült, melly, egy kozák csapat által űzetve, felfordult. A kozákok már annyira sarkában voltak, hogy a feldúlt kocsin keresztül dsidásokkal elérhették az öreget. Ő a veszélyt nem látszott észre venni. Csak papírait sürgette, mellyek a kocsiban voltak. Utóljára is erővel kellett őt a huszároknak lóra tenniök, s körbe fogva menekvésre unszolniok. Az öreg, futás közben, a huszároktól észre nem véve, lováról egy mocsárba bukott. Itt feküdt alkonyatig, midőn a huszárok őt újra felkeresvén, biztos helyre vitték.