Egressy Gábor törökországi naplója. 1849-1850 (Pest, 1851)
Magyarország és Erdély
4 ERDÉLY. .. Ejnye !... de már egészen máskép rendelkeztünk... Megállj csak, hadd beszéljek a feleségemmel. Mialatt lovaink eléhozattak, Petőfi Sándor, nejéveli rövid értekezés után, szekere rudját, melly Arad felé állott, Nagy Várad felé fordíttatá. „Lásd Gábor — úgy mond, — én nem fontolgatok sokáig. Nálam minden a pillanat szüleménye. Mire rögtön határoztam magamat, még mindig jól ütött ki. Különben is barátom, fátum szerint kell történnie mindennek; azért mindegy akár fontolgatunk akár nem.“ Fél óra múlva útban valünk Várad felé. ERDÉLY, Bereczk jul. 25.1849. P. Sándor, nejét és fiát Tordán hagyta, egy jó barátunk, M........családja körében, addig, mig számukra oliy helyet találand, hol biztos elvonultságban élhessenek. Sándornak komoly szándéka Magyarországot végképén odahagyni, s a székely földre költözni. E föld az ő vágyainak paradicsoma, hová a civilisatio bűnei még el nem hatottak, hol az emberfajok lehető legromlatlanabbika s nemesbike lakik. Bámulat s kegyelettel csüggő a székely népen, mint annyira különös példányán az igénytelen léleknagyságnak, s bibliai egyszerűségnek. Családjától elválása után Sándor egész nap szótalan volt. A homoródi borviz forrásnál találkoztunk Bem főorvosával. Sándor azonnal fel jön villanyozva. Az ő bálványa Bem, ki