Szilágyi Sándor: Forradalmi mozgalmak Bécs-Pest-Kolosvárt 1848-ban (Kolosvár, 1848)

A' pesti forradalom (Márcz. 15-én)

tavaszán, a szabadság rózsáinak feltüzése helyén va­la. És e rózsákat nem elagyult fák, nem vihar és villámtól megrongált törzsök, mellyeknek tövisen kí­vül semmi sem maradt, hajtók ki, a 8 száza­dos, a megrongált, az árnyadó levelektől is megfosztott fának új hajtásai. S ki ez uj hajtásokat látta, ki életteljes vini­le színén, ki ha kell tövisein, ha kell illatán elme­rengett, perczig sem kétkedett, hogy a megron­gált fa helyén ez is nagy és szépre növekedem­, na­gyobbá és szebbé, mint a másik volt, med e fát az őszvetartás tefire lengeti, mig a másikat a czivódás siroccája dúlta, mert a szabadság harmatja öntözi, mig a másikat a szolgaság záporja vajmi sokszor a­­karja lövéstől kilépni! Elszavaltatván ezenben magyar és német nyel­ven a proclamalio 12 pontja ,az egybegyult nép ma­gáévá tette azt újabban is, mint lelte az előtt. Sen­ki sem kétkedett — s mikép is kétkedett volna olly hazában, hol az annyi kiváltsággal biró nemesség lobogtatta kezében az „egyenlőség“ feliratú zász­lót — hogy e kivánatokat a választó közönség is magáévá teendi. Egy küldösség e határozatot még délelőtt meghozta az egybegyült népnek, melly a­­zon föltétellel oszlott szét, hogy délután a városház terén­­most szabadságjéig öszvegyül, a ta­nácsot hozzáállásra bírni, a censura elk­örlését és a censusi önkény mártyrját, a sza­bad gondolkodás és írásért elzárt polgártársat S­t­a­n­­csics (most Táncsics) Mihá­lt k­i­s­z­a­b­d­i­t­n­i. XI. S mi lett a siker? Lássuk az első hirdetményt mit szabad hazá­ban szabad polgárok adtak ki az első megtartott n­agyszám­i népgyűlés után, szabad embereknek:

Next