Szilágyi Sándor: Forradalmi mozgalmak Bécs-Pest-Kolosvárt 1848-ban (Kolosvár, 1848)
A' pesti forradalom (Márcz. 15-én)
tavaszán, a szabadság rózsáinak feltüzése helyén vala. És e rózsákat nem elagyult fák, nem vihar és villámtól megrongált törzsök, mellyeknek tövisen kívül semmi sem maradt, hajtók ki, a 8 százados, a megrongált, az árnyadó levelektől is megfosztott fának új hajtásai. S ki ez uj hajtásokat látta, ki életteljes vinile színén, ki ha kell tövisein, ha kell illatán elmerengett, perczig sem kétkedett, hogy a megrongált fa helyén ez is nagy és szépre növekedem, nagyobbá és szebbé, mint a másik volt, med e fát az őszvetartás tefire lengeti, mig a másikat a czivódás siroccája dúlta, mert a szabadság harmatja öntözi, mig a másikat a szolgaság záporja vajmi sokszor akarja lövéstől kilépni! Elszavaltatván ezenben magyar és német nyelven a proclamalio 12 pontja ,az egybegyult nép magáévá tette azt újabban is, mint lelte az előtt. Senki sem kétkedett — s mikép is kétkedett volna olly hazában, hol az annyi kiváltsággal biró nemesség lobogtatta kezében az „egyenlőség“ feliratú zászlót — hogy e kivánatokat a választó közönség is magáévá teendi. Egy küldösség e határozatot még délelőtt meghozta az egybegyült népnek, melly azon föltétellel oszlott szét, hogy délután a városház terénmost szabadságjéig öszvegyül, a tanácsot hozzáállásra bírni, a censura elkörlését és a censusi önkény mártyrját, a szabad gondolkodás és írásért elzárt polgártársat Stancsics (most Táncsics) Mihált kiszabditni. XI. S mi lett a siker? Lássuk az első hirdetményt mit szabad hazában szabad polgárok adtak ki az első megtartott nagyszámi népgyűlés után, szabad embereknek: