Kléh István: A pesti forradalom története 1848-ban (Pest, 1848)

Márczius 15. A sajtószabadság első napja. Nevezetes nap. Ma 37 éve hogy Metternich meg­verte hazánkat a devalvatioval. Az elszegényedett or­szág bukásán mások palotákat épitenek. Ma 10 éve hogy a végzet megverte a fővárost árvízzel. Viz boritá ak­kor az utczákat, mellyeken most tűz, a hazafiság szent tüze lobog. Ma egy éve bocsáttatok ki az ellenzék pro­gramja mely már ma a nemzet kivonata. — A fővá­rosnak szokatlan képe volt. Reggel 8 órakor az ifjúság szokott helyére gyűlt, s néhány lelkesítő szónoklat után megindult a menet az egyetemépület felé. Jókai Mór, Petőfi Sándor , és Vasvári Pál valának a menet ve­zetői. A tanuló ifjúság leczkéin volt s megnyittatván az iskolák ajtai, egyesülésre hivattak fel, mire ők kész örömmel csatlakoztak. A tanítók elhagyák szószékei­ket, s az eképelt egyesült ifjúság az egyetem előtti té­ren összeállott. Itt elszavalá Petőfi „Esküjét“ s az utó­só rímek szavalásakor magasra emelék mindnyájan há­rom újjukat és ismételék az esküt. „Most menjünk a nyomdába , hol a 12 pont ki fog nyomatni.“ Szólt Jókai és a tömeg megindult, mentében nőttön nőtt, mint szo­kott a folyam. Csatlakoztak számos minden korú s ran­gu férfiak. Länderer és Heckenast nyomdája előtt a tömeg megállapodott és követelte a petitió 12 pontjá­nak s Petőfi Sándor elszavalt költeményének rögtöni kinyomatását. A nyomda tulajdonosok engedtek e kí­vánatnak.­­ A szedés és nyomás ideje alatt lelkesítő­­leg szólottak a néphez: Bulyovszky Gyula , Degré Ala­jos , Jókai, Petőfi, Vasvári. Szólt még egy magyar ér­zelmű németajkú orvosnövendék is. Az eső ez alatt folyvást hullott. 11­4 órakor született a magyar saj­tónak censura által meg nem fertőztetett ágyából az el­ső törvényes testvérpár. 23

Next