Birányi Ákos: Pesti forradalom (Martius 15-19) (Pest, 1848)
Martius 16.
Martins 16. Az éj egy ollgatón zajos, mozgalomteljes nap után, minden reményen s várakozáson felül nyugalmasan folyt le. Voltunk ezeren, kiket mart. 16-kának első órái viradva találtak, a kik mintegy elválni nem bírtunk a naptól, melly „Mátyás igazságát“ ismét visszahozá reánk, kik attól tartottunk, nehogy az álom elvigye tán boldogító képeinket, vagy egybeolvassza Morpheus szüleményivel, mert olly csodaszerű fényben tűntek előttünk fel az előbbi nap eseményei. A nyugalom, mellyet testünknek áldozunk, igen rövid volt. Szent aggodalommal ébredtünk föl, mivel tudtuk, hogy e napokban vagy örök életre viradunk, vagy emléktelenül elszenderülünk. Első nehezebb volt a másiknál, mert erre csak az kivántatott, hogy ősi átkunk — a meghasonlás támadjon fel közöttünk, s azonnal egy lépéssel tán az enyészet örvényébe sodortatunk. És az anyag ehhez nálunk épen nem hiányozott. A kiváltság, osztályzat, előítélet s gőgnek egész lávája forrt állományunk belsejében, és mi egyedül az ész, az okok legyőző hatalmában bizhatánk. De bizodalmunkat főleg azon szellem befolyásában helyezők, melly a nemzeteket most szerencsésen vezérli