Vajda Emil: Kossuth Lajos élete szóban, írásban és tettben (Győr, 1902)
II. rész. Kossuth Lajos szóban és irásban - Kossuth Lajos a 48/49-iki költészetben
I. KOSSUTH LAJOS az 1848/1849-iki mű- és népköltésben. I. KOSSUTH LAJOSNAK: Szellő volt-e vagy hárfa rezzenése, Mi oly elandalitón hangzék? Vihar volt-e vagy föllegek dörgése, Hogy lelkem tőle úgy megrázkódék? Te szóltál és a szó tündérhatalma Rajtad megrengő lelkem elragadta. Villámlás volt ajkad bátor beszéde, Mely a sötét éjben jobbot vetett, Melynek midőn kigyula égi fénye Láttunk az éjben sok kisértetet: Ott ült lánczok között a rabszolgaság, Ott sirt magában a tiprott igazság. És feljajdulunk oh hogy e jajdulás Nem kaphat szárnyat, mint a förgeteg, Hogy benne lenne gyászos megjavulást A nappalt fogva tartó szörnyeteg ! Igen sokat szenvedtünk már sötétben Megérdemeljük a nappalt egészen 1 lm itt az ősfa, melynek árnyékáért Oly sok megfáradt honfisziv eped.