Pompéry Aurél : Kossuth Lajos 1837/39-iki hűtlenségi perének története kapcsolatban Wesselényi Miklós báró hűtlenségi és az ifjak felségsértési perének történetével (Budapest, 1913)
Kossuth Lajos perének története - I. Az Országgyűlési Tudósitások
követeket küldhették az országgyűlésre. Ezek a követek voltak az ablegati absentium, a távollevők küldöttei. Ezek kettőnél több személy képviselői nem lehettek, a nemesek (nem a mágnások) rendjéből voltak választandók és az alsó táblán, a rendek tábláján (nem a főrendekén) foglaltak helyet. Hivatásuk volt küldőiket a tanácskozások folyamán előfordultakról híven értesíteni, azok panaszait, sérelmeit esetleg az országgyűlés színe előtt felhozni (amint az országgyűlések tényleg foglalkoztak egyesek, községek stb. panaszaival), de szavazati joguk nem volt. Az országgyűlésen és ezzel kapcsolatban már előbb a megyegyűléseken való szerepléséről Kossuth perbeli nyolcadik szóváltásában* így ír: «Az alperes (azaz Kossuth) mondhatja, hogy volt idő, midőn a tapsok serlegét bő mértékben kóstolá. Tisztelt bírái között ül egy nagyérdemű férfiú, ki mint több székekbeni megyei tisztviselő s mint Elnök is gyakran vala tanúja a sokaság riadó tetszéseinek, mellyel az alperesnek — szabad legyen mondani — nem éppen súlytalan szavait egy lelkes megyének népes közönsége fogadta... S ki hallotta őt mégis — egyetlen egy esetet, mulaszthatatlan kötelességet kivéve — 6 év óta gyűléseken szót emelni? És az országgyűlésen is jogának bizonyságául egyszer szólalt fel az alperes, s ott is hasonló helyeslésbe részesült, s mégis ki hallotta őt azután 3 és fél év alatt csak egyszer is szólani ?»** Kossuthnak tehát magán az 1832/36-iki országgyűlésen igen csekély szerep jutott. Mégis az országgyűlés tartama alatt Pozsonyban az egész országra kiható működést fejtett ki, amennyiben megindította és az országgyűlés végéig szerkesztette is az ország ügyeire oly nagy befolyású, híres Országgyűlési Tudósításokat. Egy országgyűlési hírlap eszméje az ország rendei * L. Pompéry János hagyatékában és a M. N. Múzeum Levéltárában, Benyovszky Péter hagyatékában. ** Pulszky Ferenc az Ifjak pere történetében idézett cikkében azt írja, hogy a távollevők követei közül felszólalási joguk ébrentartása végett minden országgyűlésen egyszer egy felszólalt.