Máriássy Béla: A szabadelvüség multja, jelene és jövője (Győr, 1896)
I. A szabadelvűség kezdete és alapja
A szabadelvűség kezdete és alapja. A magyaroknak és a magyar nemzet jellemének mindenütt és minden korban alapját a vitézség, a szabadság szeretete képezte. A hódító nemzet nem ismerte a kény- és osztályuralmat, minden magyar egyenjogú volt, mint azt Werbőczy István kétségkívül helyezi, ezt mondván : »mert mindnyájan egy közös, a Hunok és Magyar törzsből származván, köztök úr és szolga, nemes, nemtelen, paraszt nem lehetett«. Constantin görög császár, Kézai Simon, Béla király névtelen jegyzője szerint, a hódító magyar nemzet Árpádot és családját vezérnek választotta, a vezér a törvények megtartására megesküdött, az esküszegő száműzetéssel büntettetett. A perekben ítélt a vezér, ítéletet azonban az országgyűlés elé fellebbeztettek, a hadügyeket a törzsfők meghallgatásával és az országyűlés jóváhagyásával kezelte Az egész ország a nemzet közös és osztatlan tulajdona volt, és azon idegen fajoké, melyeknek a hóditó nemzet némely területeket meghagyott. A hódításkori politikai szervezet tehát teljesen szabadelvű volt, mert alapját a jogegyenlőség és a nemzeti is