Chyzer Kornél: A magyar orvosok és természetvizsgálók vándorgyűléseinek története 1840-től 1890-ig (Sátoraljaújhely, 1890)
ELŐSZÓ. A tudományos társulatok, klubbok, gyülekezetek és tudom is én mi néven nevezett egyesületek, ha pénzre tesznek szert, nagy expedícziókat rendeznek más világrészekbe, a legközelebb eső vidékek pedig, saját hazánk vidékei, bizonyos tekintetben valóban titokzatos lepelbe maradnak burkolva. (»Tizenöt nap a Dunán«). A Rudolf trónörökös főherczeg, magyar orvosok és természetvizsgálók vándorgyűléseinek állandó központi választmánya az intézmény 50 éves jubilcilleuma alkalmából, a Nagyváradon tartandó XXV -k gyűlés tagjainak alig szolgálhatna gyakorlatibb értékű emlékkel, mint az eddigi vándorgyűlések történetével ; csak sajnos, hogy megírása reám bízatott, ki nem rendelkeztem annyi idővel, amennyit ilyen munka kimerítő összeállítása igényelne. Én igyekeztem a Munkálatokban rejlő irodalmi kincsekre röviden rámutatni, azok tartalmának könnyebb áttekintése okáért név , hely- és tárgymutatót készíteni, a többire nézve kénytelen vagyok az olvasói magokra a munkálatokra utalni, melyek hazánkat illetőleg az orvosi, természeti és ezekkel rokon tudományokra vonatkozólag örökre kútfőknek fognak maradni. Az anyag elrendezését a tartalomjegyzék mutatja. A vándorgyűlések által felölelt óriási tárgyhalmaznál fogva, a bevezető általános vázlatban nem terjeszkedhettem ki minden egyes ügyre és tudomány szakra oly mértékben, mint azt a vándorgyűlések tevékenysége megérdemelte volna , de ahol ez intézménynek kiváló szerep jutott, ott azt a megfelelő gyűlés rajzában igyekeztem kiemelni s ezért is az egyes gyűlések történeti áttekintése egyrészt az általános vázlat kiegészítéséül, másrészt a mondottak igazolásául tekintendő. Ahol a mű bevezető részében a szövegben, rövidség okáért, zárjel közt római számot írok, az, az ezen műben olvasható egyes