Kecskeméthy Aurel: Vázlatok egy év történetéből (Pest, 1862)
I. Általános szempontok
2 történetén, — és e tettleges dualizmusnak politikai kiegyeztetése a magyar és osztrák államférfiak mai föladata. Ha irány-röpiratot volna szándékom írni, tovább időzném e kitételnél dualismus; mert ez ámbár oly ruganyos értelmű s értelmetlen jelszó, mint a personal- és reál-unió, centralista s autonomista, — mégis oly popancz, mely számos austriai politikust remegésbe hoz; popancz! mely pedig tettleg létezik; s a szellemi és anyagi tényezők végtelen során kézzelfogható. Magyarország az akar maradni, a mi 848 éven át volt: semmi más országnak alá nem vetett királyság. Az ausztriai tartományok pedig — alkotmányosan akarnak kormányoztatok Magyarországban az alkotmányosság magától értetődő valami. Magyarország, mihelyt létez, azonnal alkotmányos ; másképen nem létezhet, nem képzelhető, mert egész életműszere, organismusa alkotmányos. Midőn tehát Magyarország a birodalom többi részeitől való törvényes önállóságát reclamálja, Ausztriától nem kér, nem vár alkotmányt. Neki van, mihelyt ő van. Nem vehet tehát részt a birodalmi többi népeknek az alkotmányosság kivívására s megszilárdítására irányozott fáradalmaikban, csak jó szerencse-kivánataival s azon buzdítással s jóakarattal, melyet közvetve önérdeke sugall. Az ausztriai tartományok oly átmeneti vajúdásban vannak, oly államéleti processusban, melyen Magyarország túlesett, melybe őt visszavonni akarni tettleges lehetlenség s természetellenesség; mert bármi határozott s kielégítő legyen is reájok nézve a ppiron megadott alkotmány, mig az ténynyé válik, s az életbe átmegy, ne