Bonitz Ferenc: Tatárjárás Magyarországon 1896-ban (Budapest, 1897)
Bevezetés
á’/VÁGÓ PÁL festőművész a múlt évben nagyszabású történeti diszmenetet tervezett az ezredéves Magyarország nagy múltjának dicsőítése czéljából. A Bánffy - kormány szűkkeblűsége lehetetlenné tette a diszmenet megtartását, hanem azért Bánffy Dezső báró miniszterelnök kárpótolta a látványosságok után kívánkozó nemzetet, és rendezett éppen az ezredévi kiállítás bezárásakor, 1896. október utolsó, és november első napjaiban olyan tatárjárást, aminőt IV. Béla király, tehát 1650 év óta nem látott Magyarország, rendezte az általános képviselő-választásokat. A IV. Béla királyunk alatt dúlt tatárjárást meghatóan írta le egy ugyanekkor élt Rogerius nevű nagyváradi kanonok. Carmen miserabile-nek, siralmas éneknek nevezte el könyvét, amely reánk is maradt. De mi ennek a siralmas éneknek tartalma azon leírásokhoz képest, amelyekből megtudjuk, miképpen csinálta Bánffy báró miniszterelnök az 1896-ki választásokat ? 650 év előtt tűzzel-vassal pusztítottak az idegenből jött vad tatárok szegény hazánkban. Nagy temetőhöz hasonlított akkor Magyarország, de amint a tatárok kitakarodtak az országból, egy tetterős király, tetterős tanácsadók segélyével csakhamar újra felvirágoztatta a hazát, a nemzetet. Most? Huszonkét esztendeje dúl a hazában nem idegenből jött ellenség, hanem az a szabadelvűség*,, a 1*