Felvidéky (Thébusz János): Protestantizmus és panszlávizmus (Budapest, 1882)
„A legkoldusabb igazság többet ér a legkirályibb hazugságnál“ .... Carlylee szavai képezik Grünwald Béla korszerű s három évvel ezelőtt megjelent munkájának, a „Felvidék“-nek jelszavát. Mély jelentőségű szavak ezek. Mi pedig mély jelentőségüket fokozza, ez ama valóban szomorú tény, hogy a „Felvidék“-ben nem koldus, de a legkirályibb igazság van elmondva. Szívemből és lelkemből szólt a szerző. De nemcsak az enyémből, hanem mindazokéból, kik a szerző által híven ecsetelt szomorú állapotok között élni és működni, s azokat úgyszólván naponkint észlelni kénytelenek. Rá van mutatva e műben egy nagy sebre, melyet e honnak hűtlen gyermekei ejtettek a közös anyán, e hazának testén, s melyet alattomosan és fondorkodva, csellel és ármánnyal, példátlan kitartással és jobb ügyre érdemes szívósággal annyira elmérgesíteni törekszenek, hogy az halálossá váljék s e hon elpusztulását vonja maga után. — Még ugyan nem életveszélyes a seb, — de, ha azt ügyes és erélyes orvos, ki ha kell a nagyobbszerű műtéttől sem riad vissza, — kezelése alá nem veszi, — azzá válhatik s vajmi könnyen üszkösödésbe megy által s a biztos halált eredményezi. A hazai sajtó, ismertetésében érdeme szerint méltatta volt annak idején e művet. Felhívta reá úgy a kormánykörök, valamint a közönség ügyeimet is. — S valóban nagyszerű