Teleki Sándor: Egyről-másról 2. - Ujabb emlékeim (Budapest, 1882)
Petőfi Sándor Koltón
Megközelithetem-e nagyságát ? Méltó lehetek-e némileg hozzá ?!.... A prücsök énekli meg a fülemilét, de mind a kettő a természet hangján dalol; az ökörszem a sas szárnyai alá búvik, fölviteti magát az ég magasságába s az égbolt tetejéről a sas fölnéz a vakító napba, az ökörszem lenéz az árnyékos földre ; de mindketten a természetet látják. Az isten a természet fölött van ; azt mondják : ő teremté, azért mégis mindenkinek imádsága egyenlő előtte. Ez az egyenlőség isten előtt. Eljöttem én is, hogy imádkozzam emlékedre, melyet hűn őriz a nép; elmondom egyszerűen a mit rólad tudok. És ez az egyenlőség az elismerésben.