Badics Ferencz (szerk.): Bajza József összegyűjtött munkái 3. (Budapest, 1899)
CORIOLÁN S A HÁBORGÓ RÓMA. Hoc illml est praecipue in cognitione rerum salubre ac frugiferum, omnis te exempli documenta in illustri sita monumento intueri: inde tibi tu ne que reipublicae quod imitere capias : inde foedum inceptu, foedum exitu, quod vites. L1YIVS. Története s polgári alkotmánya valamely népnek szoros kapcsolatban állanak egymással. Rómában e kettő oly sokképen összefonódva jelenik meg, hogy egyiket a másik nélkül előadni szinte lehetetlen. A hét hegyű várost, a sorsnak ezen legszebb remekművét, mint Polybius nevezte, szabadságszerelme alkotó nagygyá, de viszont a polgári alkotmány által nem korlátolt szabadságszomj egyfelől, és a magányos személyek szinte nem korlátolt uralkodói vágya másfelől, vitte hanyatlásához. Szabadság építe a királyi szék omladékain egy erős s minden szomszéd népeknek félelmes respublicát, ez törte meg a consulok, ez a tanács rettegve tisztelt tekintetét, ez teremté a tribunusi méltóságot, mely végre a népnek csaknem fejedelmi hatalmat szerze, de ez volt viszont, mi az országot örök rengés és viszályok között tartotta, melyeknek zavarából emelték ki fejüket utóbb a Hullák és Mariusok, a caesari mindent legázló hatalom, királyi koronát készítve és zsarnokpálczát adva a Tiberiusok és Nérók, a Domitiánok és Caracallák kezébe, kik mindent undoksággá változtattak, mi a hajdani Rómában nagy és dicső volt. Mert a Romulustól szerzett, s mind utódaitól, mind a respublica alapítóitól sok képen változtatgatott polgári alkotmány