Badics Ferencz (szerk.): Bajza József összegyűjtött munkái 4. (Budapest, 1899)
AZ EPIGRAMMA THEORIÁJA * Theoria nem alkot művészt, mond a profanus, s örömmel mondja lelkének vigasztalásául az a nem profanus is, ki a theoriák vizsgálatába unatkozott, vagy azokat épen nem használta, vagy ha tévé is azt, belőlök tanulságot meríthetni erején felül volt; mert a mélyebb speculátiók szellemét felfogni soknak nem adatott még azok közöl is, kiknek egyébiránt szerencsés elmetehetség juta. Van-e e szóban igazság, vagy legalább lehet s kell-e általános axiomául felállítani, a tisztán gondolkodó fejnek felesleges magyaráznunk. Azokkal mindazáltal, kik ezen fonák ideájokba szerelmesedve, s talán illő mérték felett szerelmesedve vannak, nem meggyőzni őket ellenkezőkről — ez sikeretlen törekvés volna — hanem ítéleteiket mérsékleni, sőt leginkább némely gyengébbeket a ragadékony mételytől megóvni szándékozván, jónak leljük a dolgot egy kevéssé világosabb szempontból láttatni. Serdülő korában literaturánknak nem lehet részvét nélkül tekintenünk, ha a theoriáktól való irtózás terjedni kezd, mert ez bennünket elviszen az útról, hol a lépések fáradságosak . Ez értekezés mint fiatalkori tanulmány, mutatványát közöltetik, változás nélkül stílusban és nézetekben. Értők meg fogják tudni ítélni, mi benne alapos, s mi nem az, mit lehet elfogadni, s mit belőle elvetni ? Könnyű képzelni, hogy ma, huszonnégy évvel korosabb lévén, messzebb haladtam a széptani ismeretekben, hogysem az itt elmondottak minden részét tétova nélkül elfogadhatnám. (Szerző jegyzése 1851.)