Bertha Sándor: Országgyülési tárcza 1830-ról (Pest, 1843)
Előszó
rmányok közzé letetnének. Én csak az 1681diktöl fogva írtakat olvastam azokból, ’s némileg csak töredékekben , és úgy találtam, hogy igen sok tanulni való van bennök. ’S mennyi szív emelő, mennyi keserédes emlék van ott. De hogy nemzetéletünk sivatagában olly ritka volt mindig e’ részben az örökzöld oázis, annak mindenkor az önzés volt oka. — Azonban sok van mégis már most máskép’ mint régen volt. — 1687 ben Pozsonyban, a’ zöldházban (most harminczad) tartatni szokott országos ülésben , a’ BR. elnöke (Orbán személynök) egy városi követet bezáratással is fenyegetett, — egy vármegyei követet pedig e' szavakkal ültetett le : „Prileszky uramnak csak úgy kell járni, a’ mint B.. fújják.“ — Az 1729diki országgyűlés’ végeztével, az esztergomi káptalan’ követe, a' legutolsó ülésben , egy olvasóval ajándékozta meg a’ kir. személynököt, dicsérőleg említvén meg, hogy a’lefolyt országgyűlésen meg volt vele elégedve. — — Minket, kik az 1830diki országgyűlést megértük, nem érdekel ez annyira, mint a’ jövő kort, mert sok ott megpendített tárgy nem sikerülhetvén még most, ennek szomorító emléke felejteté velünk azon örülni a’ mit megnyertünk. De ha majd egykor nyomozza az emberiség, hogy a’ katonaujoncz fogdozások mikor szüntettek meg nálunk, akkor bizonyosan tisztelettel említik utódink az 1830diki országgyűlést, 's tagjait, kik abban emberileg buzgókodtak , áldani fogják. — Nemzeti önállásunkat 's nyelvünket említve , ezen országgyűlés volt az , mellyen hazánk’ függetlensége közjogilag újra elismerteték, mégpedig nem elhangzó szavakkal, nem veszendő hártyára irt mulékony betűkkel, hanem érczbe, aranyba vésett képekkel és mondattal. Ott állnak ugyanis a’ koronázási arany- és ezüstpénzeken a’ két királyi felség’ képei körül amaz e’ részben nagy jelentésű szavak: „Franciscus primus, et per Eum Ferdinandus Quintus/' Hol kell ennél több biztosíték az iránt, hogy törvénytisztelő királyaink az 1790: Odik törv. czikk szerint Magyarországot egészen függetlennek