Gorove István: Nyugot. Utazás külföldön 1-2. (Pest, 1844)
Tartalom
TELEGRAF. Julius 27. Megálltam a székegyház előtt, sötét kúpjairól lelkemre az ős századok honijailt, a millió apró részekből összeszőtt, szint egészen bámulatba estem által; mi az fent a közép káptetőn? vékony karjai mi könnyen lebegnek a légben, fel égnek, le a földnek mi könnyű változattal játszadoznak, — meglepettem, mert előre reá elkészülve nem valók — ez a telegraph , mellyről annyiszor hallottam, mellyet soha nem láttam; néhány perczig játszott és ismét megszűnt. Egyszerű dolog egy nagyobbka ágasan zsinór által vaspálczákat mozgatni, ez által azokat különféle irányban más más szegletek alá hozni, s igy általok jeleket képezni, mellyek a gondolatnak csak úgy megfeleljenek, mint a betűk, mellyeket írunk, a hangok, mellyeket nyelvünkkel adunk, mégis az emberek előbb raktak fel láb magasra köszirteket, előbb tudták azokat ívekké feszíteni, oszlopokká egyenesíteni, felosztani vékonydadkő-