Ponori Thewrewk József: Sajtószabadság és censúra (Pozsony, 1833)
I. Sajtószabadság
mellyel igazán gyalázatos személyéhez illette le, éktelen gonoszságaira nézve csud állatnak is, szörnyetegnek, nem embernek nevezte, ekképen fejezvén be mondott levelét : miut multi cupiunt, brevi sequere me, ut Latrone Cires y Urbi incendiario , Orbis monstro liberetur— Akár ki szavai legyenek ezek, ha nem a' Senekáé is; elég az, hogy akár melly Bölcsnek okosnak szájába valók. Nérót az egész okos világ szörnyetegnek, csudaállatnak nevezheti, mondhatja. Ő szörnyű, és nem emberhez illő dolgokat cselekedett. Bámul, álmélkodik, csudálkozik az emberi ész, okosság; hogyan telhetik ki embertől ollyi iszonyatos nagy fenevadság, a miilyennek vádjával Néró örökös gyalázatjára terheltetik. íme mire nem viszi az embert a határtalan szabadság! de melly csúffá is teszi őtet! 16. Vajha minden Bölcseknek, minden józanul gondolkozóknak helyes kívánsága szerint úgy megszabadult volna a' világ Néró vesztivel minden efféle csudaállattól, hogy többé semmi emberi képű szörnyetegek ne rettentenék az emberiség* csúfjára a’ föld* népét!! De fájdalom! Nem egy Róma* városát falták már fel a* délezeg zabolátlanságnak dühösködő lángjai; nemegy ház* népe, nem egykét helység, hanem egész országok, virágzó tartományok, egész Nemzetek lettek már a* határtalan szabadságnak szerencsétlen áldozatjai. Tűzbe hozza ez az egész világot, éget, öl, pusztít, ront ez mindent, a* mit ér, egész patakja folyt ott az emberi vérnek az utczában, a* hol ez egyszer erőre kaphat; vége van ott minden igazságnak, minden jó rendnek, és így minden nyugodalomnak, békeségnek, minden bátorságnak, minden szabadságnak, minden társaságos életnek, és boldogságnak. Szörnyűség csak hallani is a történetekből, nem látni, a mit szül a’ határtalan, az ész’ fékeit öszveszaggató, ostoba szabadság, s zabolátlanság ! ! 17. Ezt osztán az emberi okos temészet megengedhesse!? az okosság, a* józan ész ezt mint ollyant, melly megilleti az embert, helybenhagyja?! Semmi módon. Légy bár Heródes, az ész, mellynek világító fáklyáját el nem oltotta még egészen a’ fertelmes bujaság, a tiszta, ép, és józan ész egyre csak így szól, így beszél: ,non licet tibi habere Uxorem Fratris tui/ii „Ne paráználkodjálEz egy át ólában nem szabad!'1’ Megteheted ugyan talám Heródes létedre az erőszakoskodást, lehetsz szilaj indulatid* zabolátlanságát tekintvén vértörő szemtelen is , de szabad vagy'