Széchenyi István: Lovakrul (Pest, 1828)
Mit kellene tehát nekünk tenni
177 NEKÜNK TENNI, drágábban eladni. Ha Pegasus maga jelennemeg Legelőinken, nevezetes sommát adnának e értté? Minek hát a3 fáradozás, minek a3 gond? Kedvelheti e az ember a 3 tiz Tagos Gazdaságot 3s azzal összekötött kiadásokat 3s vesződséget, ha még két Calcaturás Mezőnek productumára, mellyen a 3 Természet tán többet teszen mint maga iparkodása, sem reménylhet bizonyos és jó Vevőt? Olly Embernek, ki munkája után él, egy bizonyos határt vonni és azt mondani , hogyha te egész életedben éjjel nappal dolgozol , ha vért izzadsz, és mindég koplalsz, és még ha a szerencse mosolyog is rád, többet magadnak és maradékidnak meg sem szerezhetsz, hanem csak ennyit és ennyit — olly következéseket hoz maga után, mintha a3 Törvény azt szabta volna húsz esztendő előtt, hogy‘az industriának felserkentése végett, egy mázsa gyapjút a3 gazdáknak 40 forint pengőért egy Kiárendáló Társaságnak át kell esztendőről esztendőre engedni,. —Be szép gyapjú volna most Hazánkban! — Kilátást kell hagyni annak, a3 ki fáradoz, a3 világ minden kincseire. Csak a' Nagylelkűséget és Patriotismust nem kell, az Istenért ! összekeverni a‘ Gazdasággal, a3 Kereskedéssel. Mindegyik a’ maga helyén — 3s mondjuk ki kereken, nem ér e a3 Közjóra nézve, egy jó Gazda-hazafi, egy vagyonos Kereskedő-hazafi többet, mint a'szegény tehetetlen Patriota , bár mi szép lélek lakja is szívét. 3S