Széchenyi István: Lovakrul (Pest, 1828)
A Lóállapotja Magyar Országban
MAGYAR ORSZÁGBAN. 2rnám be , melly nyertes voltam sokszor a' lónevelés által és mnelly jól bírom magamat ; mert úgy ők és sokan mások is engem bizonyosan követnének. Annak a’ ki legjobb szándékkal talán jobb részét értékének e'végre feláldozta, de számadó könyveiben csak veszteségeket tud előmutatni, ugyan lesznek e mostani világban számos követői ? Én tehát a' lódolgát egész kiterjedésében éppen úgy, mint a’ birkák nemesítését 's a’ t. az iparkodó gazdasághoz kapcsolom. A’ melly gazdaságbéli tárgy hasznot hajt, annak előbb utóbb sikere lészen; a’ melly pedig hasznot nem hajt, annak előbb utóbb bizonyosan vége szakad. Nincs is senki, a’ kinek tehetségében ’s hatalmában lenne oily- tárgyat hátráltatni, ínelly kinek kinek hasznot hajt; ’s viszont ollyat előmozdítani, melly kinek kinek kárt hoz;'s talán ez az oka, hogy Hazánk földjén a’ lótenyésztés hátra felé megy 's a’ lovak száma kevesebbedik, a’ birka száma és nemessége pedig napról napra gyarapodik. A’ lótenyésztésben a’ becsület érdemlést avagy a' gyönyörűséget, mellyekben a' lótenyésztő részesül , helyesen ingerül felállítani nem lehet. Mert ha a’ lótenyésztés csaji gyönyörűség tárgya , akkor csak annyi Ménes lessz, amennyi vadas és fénymutató kert van : ha becsület nyerés tárgya lessz, akkor csak ollyanok fogják gyakorolni, a’ kiknek több értékek vagyon, mint szükségeik. ‘S olly gazdát most igen keveset esmerek.