Széchenyi István: Lovakrul (Pest, 1828)
A' Tenyésztés némelly Fővonásai
134 A TENYÉSZTÉS tudnak,ha elesnek, magok többé fel nem kelhetnek ; de húsok ellenben legzsírosabb , legjobb ízű és legporhanyóbb. És ezen állatok valóságos artefactumok, mi által vannak szinte minden csontjaiktól és marktrt megfosztva ? és ahhoz a czélhoz, hogy igen könnyen és gazdálkodólag sok húst és sok zsírt vegyenek magokra, olly igen nagyon közelre hozva? Semmi egyéb által, hanem a’ rokonok, szülők, és magzatok több nemzések folytában igen közelről való felfajzása ‘Inzudit, által. Miért hoz maga után illy következéseket, ezen belső közel rokonok köztt való de egyszersmind systematizált felfajzás, itt vizsgálni nem akarón). Elegendő leszen ezen egy hét éppen most mondott sor arra, reményem, hogy némelly lótenyésztő, aki lovait úgy párosítja, mintha azon törekednék, hogy azoknak bátorsága, csontja, és ma nem késrül nemzésre kevesedjék fogyjon’s végtére azokat kövér, porhanyó is jó ízű hússal asztalára adhassa, Systemája csalhatatlanságárul kételkedni kezdjen. Angliában a’ világért sem engednék, hogy közel rokon lovak párosodjanak — mert illy párosodásnak következéseit minden nap látják. És a’ legkisebb gyerek is, ha csak egy kicsinyt elmélkedik, a3 csontos, erősiny versfutó lovat jártatván, midőn azonban a‘ magas fűben a* hátán fekvő tehetetlen juh hitvány lábaival hadaráz , hogy felkeljen , a3 mit nem tehet, könnyen