Széchenyi István: Lovakrul (Pest, 1828)
A' Tenyésztés némelly Fővonásai
142 A’ TENYÉSZTÉS jaira mi mód, és miért mennének által. A’ tapasztalás legalább azt mutatja Britanniában, hogy illy jelei a' kora erőltetésnek a3 nemzetségekben nem örökösök. Hogy pedig a3 vadászlovak úgy annyira elromlanak, nem csuda; ha meggondoljuk, hogy azok mi iszonyúakat visznek végbe. 3S hát azon vén Hős, ki Egyptomban kezdé halhatatlan életét, Berezinánál félig megfagy a 3s Waterloonál sebekkel megrakva szomorúan hagyá el vitézi pályáját, miért nem nemzhetne regényes magzatot? Én azt gondolom , hogy inkább ő nemzhet , bár mi erőtlennek, összeszáradtnak, sanyarodottnak lássék is most lenni ; mert éppen az a3 ‘ Meleg , melly megfagyni nem engedé, éppen az a’ ‘Lelkierő, melly Hazájába élve visszahozá, nemzhet ölly fiat, ki ugyan csak talpra esik; — úgymint a'versenyző lóban éppen az a3 ‘Szesz, melly nem szenvedő, hogy hátra maradjon, éppen az a 3 ‘Nemes tűz, melly nem engedé, hogy kidőljön, bár mi roskadt legyen is már alkotmánya, fogja nemzeni a 3 mindég diadalmas csikót. És én legalább tanácsosabbnak tartom, jobb kanczák vérét olly ménlóval vegyiteni, ki már sokat tett és próbált, ha bár hibás is, mint ollyannal, ki egészen ép, de se erőset se Sokat soha nem tett. Ebben saját tapasztalásom — a mennyire egy magános embernek és kivált nem igen nagy időkorúnak valamellyes tapasztalása lehet — megerősített.