Pulszky Ferencz: Magyarország archaeologiája 1. (Budapest, 1897)
Rézkor - Rézkor
korba való átmenettel, ez lehetetlen volt, mert az ón nem fordul elő Magyarországban ; de a rézkor a hódító bronzkornak is néhány typust kölcsönzött, melyeket ez elfogadott s megnemesített. A mint Pulszky magát kifejezi: «A bronz-polgárosodás hódító népe Magyarországban oly népségre talált, mely a kőkorból kiindulva, már a rézkor polgárosodását érte el. A bronznép műveltebb volt, mint a réznép, de tőle lassan-lassan átvette eredeti typusait s a mint azokat utánozta, megnemesítette formáit s díszítette azokat.» Bizonyos, hogy ezen tárgyak úgy különös alakjuk, mint anyaguk által elkülönzik magukat a bronzkortól, de ezen körülmény alig ad elégséges okot arra, hogy egy külön rézkor állapíttassék meg, mely lánczszemül szolgáljon a kőkor és bronzkor között. A typusok, melyeket nem találunk föl bronzban, néhány kalapácsra s csákányra szorítkoznak, melyeknek alakja épen nem kezdetleges. Sajátságuk azáltal magyarázható ki, hogy bizonyos különös czélra készültek. Azon bronztypusok, melyek ritka példányban rézben is találtatnak, a bronzkornak elég előhaladott idejébe tartoznak. A kifúrt rézeszközök általános átnézete szintén tiltani látszik, hogy ezen ritka, s elég kifejlett formákból alakítsunk egy külön kort, a polgárosodás egy külön fokát. A vizsgálódások jelen állapotában biztosabbnak látszik az a nézet, hogy a réztárgyak egy csoportozatot képeznek magában a magyarországi bronzkorban, s ezen körülmény abból magyarázható, hogy az emberek megtanulták földolgozni a belföldi rezet s hogy azt oly eszközök előállítására használták, melyek különös czélra készültek. Hogy Magyarország bronzkorát kívülről nyerte, azt Pulszky is tökéletesen elismeri.I X. Pulszky Ferencz 1883-iki monographiája azóta német fordításban a régészek nagy részénél, főleg a németeknél a rézkor kérdését eldöntötte. Lásd például Johann Ranke kézikönyvét: Der Mensch, ennek második kötetében. Szerző monographiájához még a következő utóiratot csatolta : «Midőn ezen értekezés már sajtó alatt volt, vettem Gross Viktor nevezetes munkáját, melyben a biennei és neuchateli tavak czölöpépítéséből szerzett gyűjteményét azon pontossággal és elmeéllel írja le, melyet ezen régésznek előbbi munkáiból elegendően ismerünk. Munkájának 21-ik és következő lapjain a rézemlékekről szól, amint következik : «A réztárgyak, melyek tavainkban találtattak, csak a fenisi czölöpépítmény föltalálása óta nyertek bizonyos nevezetességet. Azelőtt némely Les protohelvétes ou les premiers colons sur les bords des lacs de Bienne et Neuchatel avec préface de M. le prof. Virchow par Victor Gross, docteur en médecine. Berlin. Librairie A. Asher et Co. 1883.