Pulszky Ferencz: Magyarország archaeologiája 1. (Budapest, 1897)

Rézkor - Rézkor

Vegyük most ezen ellenvetéseket egyenként vizsgálat alá. A­mi a rézleletek ritkaságát illeti, ez még bizonyítandó. Igaz, hogy Európában eddig nagyobb réztelep nem fordult elő, s hogy a rézfegyverek és szer­számok leginkább elszórva találtatnak, de ezek, minthogy alakjuk általában egyszerű, föl nem tűnők, s minden díszítéseket nélkülözők, nagyon természetesen könnyebben találják útjukat a czigányhoz és rézműveshez, mint a bronztárgyak. A magyar II. Múzeumba is csak akkor kezdték hozni a rézeszközöket, midőn a közönség figyelme, különösen a congressus értekezéseinek a hírlapokban történt közzététele által, azokra is sokkal inkább kiterjedt. 1876-ban összesen 86 darab volt, melyet tiszta rézből valónak tartottam, a vegyelemzés azonban ezek közt is négyben ónt talált, s azért a sorozatból kizárattak. 1883-ban, tehát csak hét esztendővel később, múzeumunkban 240 darabra nőtt a rézkészlet, s több mint száz darabról van tudomásunk, melyek az ország különböző részeiben talál­tattak s a rézműveseket kikerülték, kik ezeket előszeretettel veszik meg, mert igen könnyen idomíthatják át, puszta kovácsolás által. Hallottam, hogy már a hetvenes években egy igen nagy, több mázsára menő rézlelet hozatott be Marosvásárhelyre, hol azt egy rézműves tüstént megvette s földolgozta; egyetlen egy fejsze mentetett meg s a plébános gyűjteményébe került. Varasd megyében, Horvátországban, negyvenöt rézfejsze találtatott újabb időkben, melyek közül kettő a II. Múzeumba került. Nem kételkedem, hogy máshol is több réztárgy fog előkerülni, mihelyest azokra nagyobb figyelem fordíttatik. De máshol sem oly felette ritkák a rézeszközök. Lindenschmitt kitűnő régészeti metszeteiben egy lapos vésőt közöl Dieffenbach tanár gyűjteményéből, mely Steinfurt mellett találtatott; egy hasonlót, mely rajnai Bajorországból került a mainzi múzeumba; baltát, lelhelye Eldagsen Mecklenburgban, a hannover­i gyűjteményből; balta­kalapácsot Herrnhausen­ből, szintén ott­ díszített fokos­ alakú baltát Meck­­lenburgból, a schwerini múzeumban. Evans említ rézrégiségeket Ther­­miából Görögországban, Ausztriából, Dániából, Svéd-, Franczia- és Olasz­országból, mihez újabban még Gross brennei nagy rézlelete járul Svájczból. Mindezekből világos, hogy már jelenleg is, mikor a gyűjteményekben evő tárgyak vegyelemzésére nem fordíttatik elég figyelem, s a gyűjtemé­nyekben itt ott rézeszközök lappanghatnak bronz elnevezés alatt, sok réztárgy fordul elő több helyütt Európában, hol szórványosan, hol, mint jelesen Cyprus szigetén, Izlandban és Magyarországban, nagyobb mennyi­ségben. Eszerint a rézkor ellen a réztárgyak ritkaságából merített ellenvetés annál gyengébbnek mutatkozik, mentül bizonyosabb, hogy a rézeszközök, melyek kivétel nélkül minden díszítést nélkülöznek, patinájuk által föl nem tűnnek, s a rézművesek által rögtön fölhasználhatók, nehezebben jutnak . Die Alterthümer unserer heidnischen Vorzeit. Mainz. I. 1., 2., 3.; II. 3., 4, 5., 6.; III. 15., 16.; IV. 1., 2., 5., 6.

Next