Várady Ferencz: Baranya multja és jelenje 2. (1897)
Őskor
Baranya vármegye földje hazánk egész területével egyetemben igen régi kulturterület, legrégibb művelődési viszonyai felől aránylag mégis hiányosak a rendelkezésünkre álló adatok. Nem mintha földre szűkölködnék őstörténelmi leletekben, melyek az e korral foglalkozók egyedüli támaszkodó pontjai az ősműveltségi állapotok földerítésére irányuló kutatásaiban, hanem a napfényre került és megőrzött e nemű leletek szakszerű használhatósága csekély. Az ősrégészet, mely írott emlékekre nem támaszkodhat s kutatásaiban egyedül az emberi művelődés által hátrahagyott néma emlékek pontos és részletes megfigyelésére van utalva, egészen tapasztalati tudomány; módszere a természettudományi módszer, melyben a „quis, quid, ubi, quibus auxiliis, cur, quomodo, quando“ elsőrangú fontossággal bir; jelentékenyen meg van kötve tehát a keze, ha pusztán csak leletek állanak rendelkezésére, anélkül, hogy mindama körülmények pontos és részletes följegyzése is megtörtént volna, amelyek közt az illető leletek napfényre jöttek. Megyénk leleteinél — sajnos — ezek a följegyzések csak legritkább esetben történtek meg, ami nem csoda, ha tekintetbe veszszük, hogy a leletek legtöbb esetben tudatlan emberek kezeibe esnek. Annál nagyobb hálával tartozunk azoknak, akik legalább a tudomásukra esett leleteket megmentették, mert nekik köszönhetjük, hogy ma ha nem láthatunk is teljes világosságot megyénk területének őstörténetében, teljes sötétségben mégse maradtunk. Leletstatisztikánkban nem fogunk elfelejtkezni egyiknek nevéről sem; mennyire tőlünk fellett, utána jártunk valamennyinek, itt azonban forrásainkról akarván beszámolni, el nem mulaszthatjuk, hogy két gyűjtőt külön is ki ne emeljünk. Oskor