Rómer Ferencz Flóris: Régi falképek Magyarországon (Budapest, 1874)
I. Rész. Három képcsoport: az ország nyugati, északi és észak-keleti részében - I. Nyugati képcsoport
G RÉGI FALKÉPEK MAGYARORSZÁGON. De ezekből is eléggé látható, hogy Pécsel régi helység, és mivel egy székes templomnak, egy tekintélyes káptalannak tulajdona volt, legrégiebb idő óta, templommal, magának is kellett bírnia. A pécsöli reformátusok régi temploma, mint azt az 1861-iki év October elején találtam, déli oldaláról (az 1. ábrán) tűnik fel, míg a 2. ábra alaprajzát adja. A templom - régi szokás szerint - monorit kőfallal volt kerítve, melynek alapkövei köröskörül észrevehetők voltak. A templom hosszúkás, alacsony alakja miatt mindenkinek felötlött, és ámbár a szentélyen alkalmazott és a hajón is észrevehető széles ablakok a felső sor ablakaitól eltérvén újabbaknak bizonyultak be, és a felső sorban álló keskenyebb, kerekzáradékú románkori, alacsonyabb ablakoktól egészen elütnek, mégsem engedhetjük meg, hogy e templom kettős szentélyű, a veszprémi görög apáczák befolyása alatt épült, görög szertartási templomnak állíttassák, mivel épen hasonló alkotású falusi egyházakat. Felső-Dörgicsén a már romban álló templomon és Háshágyon is találtunk, melyeket biztosan a veszprémi görög apáczák birtokával viszonyba hozni alig lehet. Véleményem ezen hosszú, két diadalívvel ellátott templomra nézve az, hogy kezdettől valószínűleg az egész templom csak — az alaprajzon fekete színben föltűnő — szentélyből és a csak valamivel nagyobb hajóból állott a kő szószékig és a déli kapuzatig és csak a község növekedése alkalmával toldatott meg, de még a régi korban, a nyugati hajóval, mely a keleti rész tengelyétől egy kis elhajlást mutat. A templom azonkívül a két helység határába esett, melyek épen s régi nyolczszögü kő- szószéknél találkoztak. Ami e templomot még nevezetessé tette, az a tetőzet ácsművének sajátságos szerkezete, mely t. i. mint feszítő gerendázatból álló, egészen az erős falakon nyugodott a nélkül, hogy e templom egyéb részeit legkevessebbé is terhelte volna, minthogy a felebb feszülő gerendák mind a súlyt felfogó karokon nyugodtak. Sajátszerű volt az északkeleti oldalhoz ragasztott, hosszúkás négyszög-alapon emelkedő torony is, melyen nyolcz ablakú faszerkezet állván, nyeregtetővel és kettős buzogánynyal végződött. Az egyház régi román ablakai, valamint az oszlop-talapzat, (3. ábra); szöglet-levelei, (4. ábra); és egyes faragott,kövei, (59. ábra) melyek rajzait mellékeljük, mind tanúskodnak e templom régi 1. ábra. 1 * 3 » 5 « fiL 2. ábra. 10. ábra.