Molnár János: Régi jeles épületek (Nagy-Szombat, 1760)

Második könyv a Noé bárkájáról

94 Második Könyv: kék­­­az hivság múlandó, a­ kín pedig örökön tartandó. Sz. Péter első levelének harmadik részéből, huszadik verséből észre vehe­tjük, hogy azok köz­­zűl­ is, kik Noé idejekor el­sü­lyedtek , az örök tűztől sokan meg­menekedtek : mert noha elein­­ten nem igen tartottak az Itteni fenyétéktól; de végtére mindazáltal lelkekre tértek, és igaz peni­­tentziát tartottak. * De vessü­k azonban szemünket a­ Bárkára­ is. Fel­fogák azt az háborgó vizek, neki dülének a’ nagy forgó szelek, hányák , veték azt­ is, jóllehet veszedelem nélkül, oda­ is be­hatott a’külső ve­­szélynek rettentő félelme, a­ szörnyű csattogások, és villámlások között, me­lyek az hajónak szelelő lyukacskáin be - be­ütöttek , meg­rendült annak minden része, meg­réműlt benne minden állat, or­dít az egész csorda , amazok­ is tépik hajakat, si­­ratják, jajgatják, mind magok , mind rokonságok sorsát, önnön maga­ is Noé Pátriárka a·* világnak illy szörnyű veszedelmén meg­réműle, ’s Urának, teremtőjének térdet, fejet hajtván nagy biroda­lom­ * I. Peti·, j. V. 19. ao. In quo & his, qui in carcere eram, Spi­ritibus veniens praedicavit. Qui increduli fuerant aliquando , quando cxpe&ababant DEI patientiam in diebus Noe , cum fabricaretur Arca. Tiri*. in Genef. c. 7. pag, $,

Next