Molnár János: Régi jeles épületek (Nagy-Szombat, 1760)

Negyedik könyv a Babilon, és Ninive várossáról

220 Negyedik Könyv­ tóba, minekutánna már helyén állott, be­eresz­­tetvén Eufrátest a­ Királyné, el­fogatta a­ vizet a­ várostól, hogy a­ szárazon könnyebben folyna.m­­inden dolog. Míg pedig Eufrátes vizével a­ nagy tó meg­ nem tert, azonban , a­ kik oda be­dol­goztak, szaporán forgolódván, ki­ralták az híd­nak a­lját, fel­állíták lábait, és erős oszlopjait. Az épület se balthajtásokon nem állott, se téglával, vagy enyvet nem láttak itt a dologhoz, hanem a­ mint Herodotus , Diodórussal együtt­­ bizonyítja : tégla helyett vágott kővel, és az enyv helyett ólommal, és vas kapcsokkal. A­ kaptsok­­kal a­ nagy darab kövek valának öszve szoríttatva; az ólommal pedig az imitt amott maradott közecs­­kék valának le-forrázva. Az oszlopokat mind öt ízegletre faragták a’ Mesterek , hogy a­ sebes víznek erejét el­fognák, és az oszlopok az habokat aláb* aláb* mind gyen­gébben sodorhatnák. Az hídnak pallója, az járásnak helye C­iprus, és T­edrus fából való gerendákkal, és vastag desz­­kákkal volt be­terítve. Szépnek kellett lenni az egész munkának; mert a’ mint Herodotus jelenti , nem csak erősségére , hanem ékességére­ is gondja volt a­ Királynénak. Sőt Diodórus azt meri men-

Next