Molnár János: Régi jeles épületek (Nagy-Szombat, 1760)
Negyedik könyv a Babilon, és Ninive várossáról
220 Negyedik Könyv tóba, minekutánna már helyén állott, beeresztetvén Eufrátest a Királyné, elfogatta a vizet a várostól, hogy a szárazon könnyebben folyna.minden dolog. Míg pedig Eufrátes vizével a nagy tó meg nem tert, azonban , a kik oda bedolgoztak, szaporán forgolódván, kiralták az hídnak alját, felállíták lábait, és erős oszlopjait. Az épület se balthajtásokon nem állott, se téglával, vagy enyvet nem láttak itt a dologhoz, hanem a mint Herodotus , Diodórussal együtt bizonyítja : tégla helyett vágott kővel, és az enyv helyett ólommal, és vas kapcsokkal. A kaptsokkal a nagy darab kövek valának öszve szoríttatva; az ólommal pedig az imitt amott maradott közecskék valának le-forrázva. Az oszlopokat mind öt ízegletre faragták a’ Mesterek , hogy a sebes víznek erejét elfognák, és az oszlopok az habokat aláb* aláb* mind gyengébben sodorhatnák. Az hídnak pallója, az járásnak helye Ciprus, és Tedrus fából való gerendákkal, és vastag deszkákkal volt beterítve. Szépnek kellett lenni az egész munkának; mert a’ mint Herodotus jelenti , nem csak erősségére , hanem ékességére is gondja volt a Királynénak. Sőt Diodórus azt meri men-