Molnár János: Régi jeles épületek (Nagy-Szombat, 1760)

Negyedik könyv a Babilon, és Ninive várossáról

222 Negyedik Könyv. HETEDIK RÉSZ. A’ Babilóniai Királyi udvarokról. Akva vala Babilon városának mind a’ két fele roppant épületekkel , Eufrátes mellett végig rendre ültetett magas föl­házakkal, csüggó torná­­tzokkal, tarajos czimmeres kastélyokkal, úri pa­lotákkal. Teli valának a’’ nagy széles útzák a’ hos­szú köntösű tarka c­ifra Káldiusok csoportos séregével , teli valának a’ kerekes piatzok keres­kedő szekerekkel, a’ zörge Eufrátes vize Afsiria­­béli tutollyokkal, és hajokkal, a’ palotákban a’ musi­­ka pengett, az alatson rendek házaiban pedig a’ sok féle Mester-emberek szerszáma pattogott, és csör­­gött. Az házak, úgymond Kurczius, sehol sem ér­ték egymást a­ városban , mert az épűletek úgy valának rakva, hogy minden szomszéd ház között egy egy kert, egy egy veteményes hely találtatnék. De a­ mi a­ város belső ékességének leg­jelesbb ékességére szólgált, három féle épület volt: a’ Ki­rályok kettős udvara, tudni­illik , a’ függő kert, és a­ Belus tornya. Itt egyedül az elsőről szóllok. Ezekről azt írja Herodotus a többi között , hogy a’ nagy hídnak két végétől nem mes­sze vójt álló helyek; egyik az egyik parton fekütt, márk­a

Next