Molnár János: Régi jeles épületek (Nagy-Szombat, 1760)
Negyedik könyv a Babilon, és Ninive várossáról
222 Negyedik Könyv. HETEDIK RÉSZ. A’ Babilóniai Királyi udvarokról. Akva vala Babilon városának mind a’ két fele roppant épületekkel , Eufrátes mellett végig rendre ültetett magas fölházakkal, csüggó tornátzokkal, tarajos czimmeres kastélyokkal, úri palotákkal. Teli valának a’’ nagy széles útzák a’ hosszú köntösű tarka cifra Káldiusok csoportos séregével , teli valának a’ kerekes piatzok kereskedő szekerekkel, a’ zörge Eufrátes vize Afsiriabéli tutollyokkal, és hajokkal, a’ palotákban a’ musika pengett, az alatson rendek házaiban pedig a’ sok féle Mester-emberek szerszáma pattogott, és csörgött. Az házak, úgymond Kurczius, sehol sem érték egymást a városban , mert az épűletek úgy valának rakva, hogy minden szomszéd ház között egy egy kert, egy egy veteményes hely találtatnék. De a mi a város belső ékességének legjelesbb ékességére szólgált, három féle épület volt: a’ Királyok kettős udvara, tudniillik , a’ függő kert, és a Belus tornya. Itt egyedül az elsőről szóllok. Ezekről azt írja Herodotus a többi között , hogy a’ nagy hídnak két végétől nem messze vójt álló helyek; egyik az egyik parton fekütt, márka