Molnár János: Régi jeles épületek (Nagy-Szombat, 1760)

Negyedik könyv a Babilon, és Ninive várossáról

228 Negyedik K­önyv. De azonban nem kell szinte csalárdságra ma­gyarázni ezt az Úri szokást: mert hogy minden héjába való embernek meg­nyissák ajtajokat, sem az idő meg­ nem engedi, sém a­ méltóság , sem a’ sok ros­sz embernek álnoksága. Tudom minémű szokása volt Mátyás Királynak ; de akkor más vi­lág volt. A’ mi több: Most már a­ Dejóc­es for­téllya aláb’ hagyott; mennj Bécsbe,és Uradat min­den nap szemlélheted. Dejóc­esben az volt szép dolog , hogy min­dennel igasságot tett, ha személlye szerint nem látta­ is , annyit tett levele, és követe által előtte szolgája, mint ha hozzá járulhatott volna. * NYÓLC­ADIK. RÉSZ. A’ függő kertekről. A­­ világ csudái között hajdan nagy híre neve volt ennek a­ kertnek­ is. * * Lássuk harmadik Táblámnak második képét, de mindazonáltal mesének nem lehet mondani, a’ mit * Hcrodot. CHo pag. 48. Ii, qui litigabant, conícriptas fuas caufas intro per internuntios mittebant ; ille autem decifas easdem remittebat. * * Curtius, L. y. c. 4. pag. ijy. vulgatum Grxcerutn fabulis mira­culum peufiles horti funt.

Next