Molnár János: Régi jeles épületek (Nagy-Szombat, 1760)

Hetedik könyv a Salamon templomáról

Hetedik Könyv, 469 Ha koc­kás könyök formára vernék csak egyedül azt az aranyt , me­ly az Úr háza edén­­nyeire el­költ, öt­száz koc­kás könyök kerekednék belőle, úgymond Vilálpandus, az az ezüst pedig, a­ mi a­ templom számára Dávid Királytól marad vala, koc­kás könyökre verettetvén, elegendő lett volna a’ Felelő-helynek , az az: Salamon templo­ma szentséges szent részének be­töltésére, ’s ugyan­is ha négy egygyenlő szegletre,és lapra egészlen ki vernék azt az ezü­stöt,leg aláb’hetven két tenyér­nyi volna annak a’ vert ezüstnek mind széle­s, mind hos­sza , a mint ismét Vilálpandus bizo­nyítja. * Ki tett Attya halála­ után magáért Salamon Király­ is, mert noha édes Attja Dávid , a’ mint mondám, márványt, és c­edrus fát annyit horda­­tott már öszve a’ mennyit a’ szép épűlet kiván­­hat; mindazonáltal Hirámtól a’ Tirusiak Kirá­lyá­­tól többet többet vétetett, és hordatott. Minthogy pedig sok válogatott Meiler ember lakta akkor Tirus tartománnyát, ezekből fogadott Salamon Király építő, faragó , és ékesgető mun­­kásokat. Olvassuk­­ el Krónika második könyvé­nek , második részét, ’s ottan Salamonnak Hirám-Nun - hoz * Villalpandus Explanat, pag. 1­­2.

Next