Molnár János: Régi jeles épületek (Nagy-Szombat, 1760)

Első könyv a Paraditsomnak kertéről

Első Könyv. HETEDIK RÉSZ. A’ Paraditsom kertének gyönyö­rűségéről. V­alóságos szent igaz, hogy ez a’ kert minden­féle válogatott gyönyörűségnek szép ékes haj­léka , és mint­egy kintses tárháza volt. Itt az égnek, az időnek minden­ napi vidám fényessége, a­ zöldellő fáknak, a­ mosolygó virágoknak, jobb jobb ízű gyümölcsöknek drága szép illa­tja jó ked­vet nevelt, szivet vidámított, minden bánatot, szomorúságot ki­rekesztett. Távol volt innét mind a­ csipős hideg , mind a­ forró meleg: fergeteg­­nek, jég­csőnek , mozgó szélnek itt ereje nem volt; ide az égi háború közel sem férhetett. E­­zek helyett gyenge szellő,kies árnyék, gyöngybe borúlt harmat telinek, léleknek kedveskedett. Be­ volt borítva az öreg Eufrátes partja szép folyosók­ra szegett nagy sürö erdőkkel, meg volt rakva vize a­ szép válogatott halak­­erény táborával, a­ fáknak ágai hangos madárkákkal; egy szóval az egész égnek, és földnek színe az első embernek gyönyörűségére készített szeknél szebet vigassággal. Itt al barom szót fogadott, jóllehet se eszé­­vel, se nyelvével nem bírt: nyallyák vala Ádám C 3 Atyánk o T 0* *

Next