Molnár János: Régi jeles épületek (Nagy-Szombat, 1760)
Első könyv a Paraditsomnak kertéről
Első Könyv. HETEDIK RÉSZ. A’ Paraditsom kertének gyönyörűségéről. Valóságos szent igaz, hogy ez a’ kert mindenféle válogatott gyönyörűségnek szép ékes hajléka , és mintegy kintses tárháza volt. Itt az égnek, az időnek minden napi vidám fényessége, a zöldellő fáknak, a mosolygó virágoknak, jobb jobb ízű gyümölcsöknek drága szép illatja jó kedvet nevelt, szivet vidámított, minden bánatot, szomorúságot kirekesztett. Távol volt innét mind a csipős hideg , mind a forró meleg: fergetegnek, jégcsőnek , mozgó szélnek itt ereje nem volt; ide az égi háború közel sem férhetett. Ezek helyett gyenge szellő,kies árnyék, gyöngybe borúlt harmat telinek, léleknek kedveskedett. Be volt borítva az öreg Eufrátes partja szép folyosókra szegett nagy sürö erdőkkel, meg volt rakva vize a szép válogatott halakerény táborával, a fáknak ágai hangos madárkákkal; egy szóval az egész égnek, és földnek színe az első embernek gyönyörűségére készített szeknél szebet vigassággal. Itt al barom szót fogadott, jóllehet se eszével, se nyelvével nem bírt: nyallyák vala Ádám C 3 Atyánk o T 0* *