Molnár János: Régi jeles épületek (Nagy-Szombat, 1760)
Kilentzedik könyv a Romai régi épületekről
616 Kilencedik könyv: még se láthatott az ember azon az úton vagy csorbát, vagy kerékvágást. Idővel Apius útja egész Brundusium városáig tartott. Addig vagy Julius, vagy Augustus Császár vezettette. Róma körül se kövecset,se kősziklát bőven ne keressünk, annyi nincs, az mennyi oly goromba útnak megterítésére kivántatnék. De a kiknek a világ szolgált, hozathattak a szolga világból valamit kivántak. Megvallom , ez volt Rómának legnevezeteseb útja, de volának azonban egyebek is , melyek egész Akvilia városáig, Egyiptom végéig, Eufrátes partjáig, Spanyol, és Franciaországig , másik felől pedig Görögországig, és továbbá elértek. Nem gondoltak se hegygyei, se völgyei, minden engedett a Római hatalomnak. Ugyanis ha a kő-sziklák miatt az hegy tetejére vagy oldalára nem vezethették az utat , által fúrták az hegyet, hogy legalább alatta mehetne el a’ szekér, ha felette nem járhatná. Puteolis, és Neápolis városa között példánk vagyon. Ott az iszonyú hegy egyenetlen ki vagyon vájva, és üresitve annyira, az mennyi két szekérnek járására elegendő. Az útnak közepén, és két végén nagy három lyuk ereszti be az útra a napvilágot, de keveset használ, mert minthogy hosszú az út, ha csak