Molnár János: Régi jeles épületek (Nagy-Szombat, 1760)
Második könyv a Noé bárkájáról
Második Könyv. 91 bevezeted : menjetek úgymond átkozottak, és jőjetek én Atyámnak áldattai ! Légyen Uram nékem is részem ezek szerencséjében. TIZEN ÖTÖDIK RÉSZ. A’ víz-özönnek szörnyű képe. Ság teremtésének ezer hat száz ötven ötödik esztendejében, mellyben Noé Pátriárka életének ötszáz kilencven kilencedik esztendejét betöltötte, elérkező véletlenül a világ veszedelmének keserves órája. Nevetve, táncolva, tombolva, minden féle vigasságba telték volt akkor is idejeket a világon elízéledett népek, és az mint Urunk bizonyítja Sz. Lukáts tizen hetedik részének huszon hetedik versében, ettek, ittak, házasodtak , vígan laktak, a’ jövendőről nem búsultak. * De imé azonban megdurrannak hirtelen a terhes felhők között az haragos egek: beborítja sötét homály széles es világot, tollya egy mást a’ M 7 fok * Luc* 17. V. 2Ő. 27. Et fícut faílurn eft in rJicbus Nog, ita ttrit, & in diebus Filii hominis. Edebant & bibebant i uxores ducebant, & dabantur ad nuptias usque in diem, qua intravit Noe in ar· cam, & venit diluvium,& perdidit omnes.