Molnár János: Régi jeles épületek (Nagy-Szombat, 1760)
Kilentzedik könyv a Romai régi épületekről
672 Kilencedix Könyv. Arannyal mázolták bé még az oszlopok koszorúját is. De ennek a sok féle ékességnek jó nagy része a’ sok égésben tűzre lett. Láttuk utolsó építése után Domiciánus Császár idejétől fogva Genterikus Vandalusok Királya idejéig minima volt. Oszlopok annak számára Aténa városából hozattattak, úgymond Plutárkus ; akkor az épületnek tsak aranyazására tizen két ezer tálentom ment. Itt is arannyal tündöklött a’ bóltozás, arannyal tündöklőttek a’ templom réz födelének tserepei, azt Prokopiusból veszszük észre, ki azt írja, hogy Genferikus a templom aranyos cserepeinek felét Afrikába vitette. Az ajtók szárnyaira is vastagon téríttetett az arany láma, de azok csak Honorius idejéig maradtak az helyen, holott a szükség azt a tanácsot adta, hogy a megszegényedett Róma , már másutt vegye annak hasznát: le szaggattatá Stilike; akkor az ajtó ragasztón ily írást találtak : A boldogtalan Király számára tartatnak. NYŐL-