Molnár János: Régi jeles épületek (Nagy-Szombat, 1760)

Második könyv a Noé bárkájáról

4ϊ KÉSZÜLET. ’ kik a' víz - özön előtt a* világon éltek , úgyannyira el-vetemed­­tek a' fok-féle Iílentelenségre , hogy léikéitől > téliéitől tsak a' fok gonofzságban úfznának: és ugyan azért méltatlanokká - is tették valóban magokat, hogy hozzájok lilén továb’-való irgalmafsá­­gát mutafla. El-fzánta tehát a' fertelmes népet, kinek meg térésére már fe menydörgés , fe villám­lás , fe fenyíték, fe ígéret nem hafznált \ el­­fzánta a1 jó lilén az utolsó oílorra, és méltó haragra fel-indúlván: le-törlöm , úgymond, fzéles e' világ fzinéról mind az embert, mind a' marhát, meg-nem engedek fe a’földön, fe az égen forgó teremtett állatnak: mert bá­nom , hogy teremtettem őket. Semminému emberi indulat fém fér ugyan az Illeni tsendefséghez* és a’mint Kri-F 3 sólo-

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék