Molnár János: Régi jeles épületek (Nagy-Szombat, 1760)
Első könyv a Paraditsomnak kertéről
22 Első Könyv. Atyánk lábát a’ vad természetű állatok, kedveskedtek, hízelkedtek, az okát megesmérték ; sőt az mint az írás emliti, elé jöttek, elé állottak seregesen, hogy természetekhez képest illendő neveket nyernének Adám Atyánktól, mert a’ minémű nevet Adám szabott nékik , ugyan ’Zidó nyelven szintén az a’ nevek. De vallyon, mi okra nézve ékesítette fel az Úr Istén oly annyira azt a boldog kertet, holott ell látta, hogy ma holnap sem az Emberi nemzet, sem Ádám Atyánk az ő bűne miatt hasznát nem veheti? elmés kérdés, de a’ ki ebben merül, az egyvégbe más gondot is támaszt önnön maga fejére , mert hasonlóképen azon is tusakodhatik magával, a’mi Luciperrel történt. Ezt is szép helybe, szép palotába vezette az Úr , mihelyt teremtette , de kevés idő múlva kihűlt nyomorult pára minden gyönyörűségéből, kifordúlt Úri méltóságából tudni illik nem bánik velünk a’ jó Istén a’ mi jövendő érdemetlenségünk szerént, senkit meg nem büntet addig a’ vétekért, míg el nem követi, az ő ajándékit nem a’ jövendő , hanem a’ jelen-való állapotunkhoz, és kegyelméből vett érdemünkhöz alkalmaztattya, ’s ugyan azért Ádám Atyánkat is szép lakóhelybe szállította, nem vetvén szemét jövendő esetére, hanem jelen való becsül