Molnár János: Régi jeles épületek (Nagy-Szombat, 1760)

Negyedik könyv a Babilon, és Ninive várossáról

234 Negyedik Könyv. íon nem látott. Itt az épület erőssége az ő pom­­pájával, a­ tarka virágok , zöldellő fák , vetemé­­nyek különbsége, sokasága az ő tulajdon drága szépségével szemben állott, és mint egy vetekedett: nem tudnád a­ kertészeknek, vagy a kép faragók­nak, és az építő medereknek munkájit kellene-é először dítsérned, ezü­stre, aranyra­ é, föld felé­é, vagy ég felé emelned szemeid. Innét az árnyékos folyosók, az apró garáditsok, a­ csüggó torná­­tzok,és a’ karcsú oszlopok ki metéltt karimáji arany szinnei tündöklének, tsillogának ; amonnan az ugró vizek cseppei harmatos gyöngybe borulván bugygyanó csattanással három négy ágon forgá­­nak, a’ förödó tollas népnek pedig friss szállást készíttenek : pásitos útzáji a’ szép szellő között emitt az udvarig, amott a’ szigetig, Eufrátes vizén túl, ki a’ sik mezőkig szép ki tekintettel szolgálá­­nak: ki fogynék a­ szóból, ha mind le rajzolnám. Gondollyon az elme minden­féle gyönyörű­séget , valamit a’ kerti ékességre , ’s itten az idő töltésre, Királyi mulatságra ingyen ki gondolhat, ’s nem másutt, hanem itt keresse. Herodotus e’ kertről semmit sem szólt. Semi­ramis munkája közzé pedig se Kurc­ius, se Diodo­rus, se Strabó , se Rolinus , se Montfaukon nem számlá­ljas még­is azt meri mondani Kirker, hogy a’

Next