Molnár János: Régi jeles épületek (Nagy-Szombat, 1760)
Negyedik könyv a Babilon, és Ninive várossáról
24.6 Negyedik Könyv. Feltartá kevélyen fejét, magánál erősebb birodalmat, hatalmasabb méltóságot nem ismért a’ világon: kitől féljek , úgymond ? ki áll szemben vélem? én az én özvegységemtől, én az én pusztúlásomtól tarthatnak - é ? én attól az időtől féljeké, mely másokat földig rontott ? hol az a hatalom, melly vélem ki tehetlen ? Már az árva ’Zidóságot lántzon tartá, lábával gázólá Babilon városa: már a’ Jerusálemi templomnak aranyból vert edényei,a Sz.Királyok ajándéki a’ Babilóniai udvarnak dobzodására fordíttattak: már ki pusztúlt egész Jerusálem, annak nemessége, az öregek tekintetes személye , az régi szabad nép mind rabságba esett, és a mi az rabságot felette terhelé , és keservessé tévé , se tisztessége , se nyugodalma nem volt ura előtt; megakará büntetni mint vissza rugó fiait az menybéli kegyes Isten; de atyai fenyítékkel lemezek , kiknek arra a’ végre az kezekben ostort ada , úgy mentek ellenek, mint az barmok ellen, félre tették az emberi természetet. Nagyon felgyullasztotta ez az sok-féle istentelenség az Úrnak haragjai; tovább tehát nem tűrhetvén az átkozott népet; valamit megígért nékik az Próféták által, azt rendről rendre egyűl egyig mind ki fizette , és beteljesítette. Néki küldi