Molnár János: Régi jeles épületek (Nagy-Szombat, 1760)
Hetedik könyv a Salamon templomáról
Hetedik Könyv. 489 pádimontom lététől talpig merő cédrus fa deszkákkal valt bevonva, és megbéllelve : jegenye fa csak a’ külső épületnek pádimontomára helyheztetett. Ki vévén a pádimontom deszkáit, a többi mind ki valának pontzolva külömb külömb féle formán, mind ki valának metélve, és szegdelve. Előáll volt tehát azokon minden felől hol mi gyönyörű virág formája, hol mi szép kerub ábrázatja. A’ mi az épület belső részeinek sok féle ékessége között felettébb ragyogott , az szép finom arany volt. Meg nem elégedett tudni illik azzal Salamon Király, a’ mi más pompás épületnek már utolsó tárgya ■, hanem minthogy egy olly épületre szánta kintsét, mellyel mind ember, mind Klén előtt betsűletet valhatna; valamint bőven hordatá az épületre a sok darága követ, és a’ szeknél ízelt’ fát, azon bőséggel önté a’ Mesler emberek elejbe az ő finom aranyyát is. Bé téríttette tehát, és megbélleltette tététől talpig az egész templomot belöl tiszta aranyból veretett lánnákkal ; merő arany villámlott a’ padláson , arany a’ falakon, arany a pádimontomon. Még a’ szegek is, mellyek az arany lánnákat a’ deszkákhoz szorítták , jóllehet egyenként mindkét Római fontot, és azon felül négy lótot ütnének, merő aranyból valának.* Qqq Az * Villa Spanciis pag. assz.